Szecesszió

Itt áll az asztalalom előtt Nádas, és én már máshol vagyok, de a hozzám közeledőket valahogy soha nem zavarja, hogy én MÁSHOL vagyok - mint a kutyák meg a macskák meg a lovak meg a kígyók meg a gyerekek - meglátnak és csak jönnek csak jönnek csak jönnek csak jönnek. De hát én vagyok a hibás. Írónak neveztem.

Ölelem szerencsétlenül a narancslevelemet, tompán felkínálom, kér-e belőle, de nem, pedig azzal is menne az idő, mert érzem, hogy viszi el a figyelmemet, és én már nem akarom csak úgy odaadni, magamra is kellene már, halló, itt vagyok én is

És félrebillentem a fejem, mosolygok, belül menekülök, édes Istenem, vegye észre, hogy nem vagyok jelen

De nem veszi észre.

Aztán megcsap egy mondat - három üggyel tartozom magamnak, ebből az egyiket már elmondtam magának, az a második.

Mondom: Azt mondta, három. Most nem az újságírónak, hanem a nőnek - mi az a három?

Egy könyv.

Na meg egy ház.

Egy ház, ami az 1900-as évek elején épült, szecesszió, de ez az egyszerű szecesszió

Csupasz szecesszió

mondom én

ő pedig rám néz és megismétli:

Csupasz szecesszió. Ez szép.